zlsek s pofonok. Igen, ez gy van. De most nem arrl beszlek, hogy mindenkinek ms az zse. Hanem arrl, hogy minl nagyobb ignyeink vannak, annl nagyobb pofonokra szmthatunk. Kitl? Ht az lettl.
Van egy elkpzelsnk, hogy milyen is az a nagy . De az elkpzelsnk lefedi azt, amire mi valban vgyunk?
Sokszor szerintem mi nk valami olyasmit keresnk, amire azt hisszk, hogy az a boldogsgunk zlognak a kulcsa (gy s gy nzzen ki, legyen meg a j anyagi httr, kedves, okos, hatrozott, vagny, s mg ki tudja mi mindent szeretnnk). De aztn egy nap jn az a pofon. s nem egyszer trtnik, hanem sokszor, s hiba edzdnk, csak egyre jobban fj. Csak nem az arcunk, hanem a szvnk.
Lehet meg kne llni, s elgondolkodni, hogy ha ekkora pofont be tudtunk kapni, akkor taln valamit rosszul csinlunk. s nem felttlen azzal van baj, hogy nem fedezkbl harcoltunk. Hanem azzal, hogy rossz ellenfelet vlasztottunk.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne legyenek ignyeink. Csak valahogy sszhangba kne hozni az ignyeket s a vgyainkat. Egy "rosszfit" sosem fogunk megszeldteni egy letere. Egy visszahzd programozbl nem lesz partiarc miattunk, ha most nem az. Meg fogja prblni, de sem lesz boldog meg a partnere sem. Ha arra vgyunk, hogy szeressenek s tiszteljenek minket, akkor a terveink kztt ne szerepeljen, hogy a vros legmenbb s legcsajozsabb modell pasijt cserksszk be. Van r egy minimlis esly, hogy tisztelni fog minket, meg szeretni, de a legvalsznbb, hogy elg hamar elveszti az rdekldst irntunk. s ezt most igazbl magamnak is mondom. 
Egy bonyolult s dilis vilgban lnk. Az egsz egy nagy ring, ahol pofonokat kapunk s adunk, s az ersebb marad a talpon. Ennek nem gy kne lennie, s prblunk kimszni a ktlen kvlre. De sajnos mg oda is utnunk thetnek, flkszletlenl rhet minket.
gyhogy hlgyeim, vegyk fel a kesztyt, menjnk vissza a ringbe, s mutassuk meg, hogy talpon tudunk maradni egy ilyen vilgban is, azokkal az rtkekkel amik igazn szmtanak, azzal a tudattal, hogy mi nem fogunk azrt piszkos eszkzkkel jtszani, mert msok azt teszik, mi holnap is bele tudunk nzni a tkrbe szgyen nlkl. s hinnnk kell, hogy vannak rajtunk kvl is ilyenek, s valamelyiket a sors neknk "baserol"t.

"Nagyon fjt a szvem, egy vig azt hittem, hogy belehalok. De aztn felbredtem egy napon, s megtudtam valamit... igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedl tudhat meg az ember. Megmondjam?... Nem fog fjni?...Kibrod? Ht igen, n kibrtam. De nem szvesen mondom meg senkinek, nem szeretem elvenni az emberek hitt, egy gynyrû tveszmbe vetett hitket, amibõl annyi szenveds, de annyi nagyszerûsg is szrmazik: hõstettek, mûalkotsok, csodlatos emberi erõfesztsek. Te most olyan lelkillapotban vagy, tudom. Mgis azt akarod, hogy megmondjam? Ht, ha akarod. De ne haragudj rem aztn... engem Isten megvert s megajndkozott ezzel, hogy megtudhattam s kibrtam s nem haltam bele. Mit tudtam meg?... Ht azt, hogy nincsen igazi.
Egy napon felbredtem... s mosolyogtam. Mr nem fjt semmi. s egyszerre rtettem, hogy nincsen igazi. Sem a fldn, sem az gben. Nincs õ sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igazibl, s egyikben sincs meg az, amit a msiktl vrunk, remlnk. Nincs teljes ember, s nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodlatos, boldogt s egyedlval. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak s sugr, minden." Mrai Sndor
|